2012. december 17., hétfő

Fiktív szentek







FARKAS BÁLINT

Zsoltár a szobafestőhöz


Mert te vagy az, ki ismersz mindannyiónkat,
kertünkben jársz, és otthonainkban, s a szobákon át,
melyek hálából feltárják lakójuk titkát,
bebarangolod lelkeink.

Hordod magaddal tapétavakaródat,
lekaparni a falról, ha kell, a makacs cafatot,
te tudod, hogy minek mennyi idő adatott,
és meddig jók festékeink.

Nyugtod nincsen, ne várd, és nem is lesz soha,
rengeteg a szoba, a beázott, pállott, penészes,
kezedben pemzlivel látod, megint nehéz lesz,
s feladod első keneted.

Görgős ecseted föl-le görgeted, noha
kettő méter hetven centi plafonig a padlattól.
Rólad izzadság, a Héra folttakaróból
eltpévedt festékcsepp pereg.

Lefedett bútorok közt olykor megpihensz,
elgondolod, kész műved tán nem látod sosem újra,
s más örömétől múlik-e a magad búja?
Pedig a válasz oly mindegy.

Lefedett bútorok közt amíg megpihensz,
gondold el azt is bártan, életed mennyire örök,
hogy kimázolt lelkeink s a festékek között,
egy szobafestő mindig lesz.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése